Az argentin tangó több táncműfaj keveredéseként a XIX-XX. század fordulóján jelent meg a dél-amerikai kontinensen. Jellemzője a magas fokú improvizáció, a lépések és mozdulatsorok szinte végtelen kombinációjának lehetősége, a zene többrétű táncos interpretációja, a sétalépések és a tánctartás organikus, letisztult jellege, valamint a táncpartnerek intenzív kommunikációja és egymásra figyelése. Közismert definíciója szerint a tangó nem más, mint “pusztán” séta ölelésben tangózenére.

Az argentin tangón belül több alműfajt is megkülönböztethetünk, amelyekkel az óráinkon is találkozhattok. A tango vals keringő ritmusú zenére, a milonga pedig gyorsabb tempójú, sokszor pattogósabb zenére alkalmazza a tangó elemeit. A tango nuevo viszont modernebb stílusú, elektronikusabb jellegű zenére adaptálja a tangós mozdulatokat.