Kata
Már gyerekkoromban menthetetlenül elköteleztem magam a tánc műfaja mellett. Némi klasszikus balett és három év néptánc után a társastánc került előtérbe: egy nagyváradi táncklub tagjaként számos formációs produkcióban, illetve versenyen vettem részt. Egyetemi tanulmányaim alatt is folyamatosan kerestem a lehetőségeket a tánc általi önkifejezésre, így például 2000-ben Németországban, Bochumban egy amatőr mozgásszínházi előadásban szerepeltem Shakespeare: Vihar című művének adaptációjában.
Az argentin tangóra 2008-ban találtam rá – vagy talán inkább a tangó talált rám? Egy társastánc est előtt tartott bevezető tangó óráról egyenes út vezetett Bajor Gábor és Lakos Anikó tanfolyamaira, melyek később kiegészültek Szőllösi András és Götz Andrea, valamint Kulik Johanna óráival. A pár évig Budapesten élő argentin tanárpárostól, Cristian Duarte-tól és Lilach Mor-tól, valamint Czidor Katalintól és Bogdán Tihamértól is sokat tanultam.
Európa különböző városaiban és persze a Budapesten rendezett tangófesztiválok rendszeres résztvevőjeként többek között olyan neves argentin mestereknél fejleszthettem tudásomat, mint Sebastian Arce, Mariana Montes, Horacio Godoy, Magdalena Gutierrez, Carlos Espinoza, Noelia Hurtado, Fernando Sanchez, Ariadna Naveira, Fausto Carpino, Stephanie Fesneau, Gianpiero Galdi, Maria Filali, Jonathan Saavedra, Clarissa Aragon, Antonella Terazzas. Tánctanárként is elengedhetetlennek tartom, hogy folyamatosan fejlesszem magam és megismerjem más oktatók látásmódját. A tangó kiegészítéseként rendszeresen pilates-ezem.
2013-ban adódott először a lehetőség, hogy átadhassam másoknak is az „én tangómat” Budapesten Gáspár László (Kék Duna Tánciskola, Jam Táncműhely, Savoy Garden Táncstúdió, Tango Camino Budapest, BTC Senior Tango), később Berkes Bálint (Tango Camino Budapest), Erdélyben pedig Szeghalmi Endre (Feeling Dance Nagyvárad, Tango Cazino Kolozsvár, Tengo Tango Marosvásárhely) oldalán.
Kivételes örömöt okoz nekem, amikor látom, hogy a tanítványaink között kialakul az egymásra figyelés képessége és bizalommal át tudják adni magukat a pillanatnak, a zenének, a mozdulatok közös létrehozásának tangózás közben.
„A tangó számomra séta ölelésben, átadva magunkat a zenének. Ezt az érzést, állapotot, harmóniát semmi máshoz nem tudnám hasonlítani, csak azt tudom, hogy soha nem elég belőle…”
